Leo Kessler: Dermesztő katlan
Skorzeny a darmstadti börtönből
Skorzeny hátrahagyott verse,
a szökése előtt, a darmstadti börtönben
Az üzenet
Most lovagol utoljára.
De előbb a tennivalók:
„Jönnek a britek!
„Jók a hírek innentől oda”,
aztán a kevésbé jók:
porfelhő és harsány hej-hó,
három húr peng
és amolyan négylábú dal,
még van idő, hogy a menyasszonyt
megszöktethessem a Castlebar mennyegzőn
kikerülve a völgy mozsárágyúit
és a csapdát a kocsma előtt.
Lám megpakolja a nyerget,
A flaskából iszik egy csésze teát,
A csönd teljes, halálos, kivéve
A tűlevelű fenyves alomzizegését.
„Maradhatnék-e, lenyergelhetnék-e
itt, kivárva az aggkori halált?”
Nem, a kanca orra már Sligo
Felé mutat, még egy utolsó feladat,
Egy sírhalom, amelynek nyomán
A mondák hőse lesz:, a zabla alatt
Papírszelet, rendőr kérdi meg,
Ki írta ezt?
„vedd le a gyeplőt, végy lélegzetet”
Skorzeny
Szombat koradélután a szolnoki vasútállomáson (és vélhetően azután a vonaton is) egy katonásan rövid hajú fiatalember olvasta Leo Kessler: Menni vagy meghalni című könyvét a Wotan SS rohamezred "stratégiai visszavonulásáról".(www.Mitolvasazutcaembere.com)
Hogyan jutott ki Demjanszk vérfagyasztó katlanjából a Wotan megfogyatkozott csapata az orosz gyalogság tömött, földbarna sorainak végeláthatatlan falanxával szemben, amely tömör falként egyre csak közeledett feléjük?
Ha már Kesslernél tartunk, Az Ördög pajzsa nem éppen a legvidámabb szerzeménye Wotan SS témában.
Van ez a Leo Kessler álnevű, nemrégiben elhunyt szerző, aki II. világháborús regényeket írt, elég szép számban. Itthon eleddig a Wotan SS rohamezred/von Dodenburg könyveit dobták piacra. A történeti sorrendiség nem fontos ebben az esetben, így a nemrégiben megjelent Karvalyok napja az egész sztori elejére repít minket. Mindeközben már olvashatóak idehaza a jóval később játszódó történéseket bemutató
Az időrend: Wotan ezred
A Wotan SS Rohamezredet olyan titkos küldetésre szervezték, amit csak Zéró kód néven emlegettek
A bumeráng visszaüt- by LinkFloyd
„Igen, nagyon sokszor elfeledkezünk arról, hogy bizony elképesztő mennyiségű szovjet embert öltek meg a Barbarossa- hadművelet alatt. Bár ehhez hozzájárult a speciális szovjet harcmodor is (pl. katlanharc), amely utolsó leheletükig harcra bírta a katonákat (azért olyan túl nagy százalékban nem estek hadifogságba... egy-egy katlan - amely máshol ki sem tudott alakulni, mert a benne levő harcegységek letették a fegyvert - hónapokig tartotta fel a németeket, több százezer SZU katona részvételével, ahol addig küzdöttek, amíg bírtak, utolsó mozdulatuk pedig általában a reménytelen kitörési kísérlet volt).
Skorzeny végrendelete
Ha ennek vége lesz, mondta a vezérkarban
Nyugdíjba vonulok, oda
Ahol senki nem tudja, mit tudok,
És főleg az időjárásról beszélgethetünk.
Megtanulok kávét főzni, legalább annyira,
Mint a konyhában a portugál nővérke,
S naponta fényezem a kandalló rézveretét.
Ébren kívánok aludni, hogy lehallgathassam
A tejre mászó tejföl neszét a csuporban
És a ciszterna vizének elsimulását
Olyan gyümölcsösre vágyom, ahol a fák sorban állnak,
És a sárga róka menedékre lel a sötétkék törzsek között,
Ahol nyáron is korán sötétedik,
És az almavirág megszikkad az ágon
Skorzeny szökése után birkafarmot vesz Írországban
A birkatenyésztő dala
külhonban birkafarmot vett
A nünbergi per felmentettje birkatenyésztő farmot vett Írországbam
Tavasz Belfastban
Enyéim közt járok a szeles reggelen
Két zápor közt kiáradt napsütésben,
Felújítom régi frigyem a nedves
Kővel, kancsal szív lomha képeivel.
Perverz gőg a bukott angyalok
Pártjára állni és maradni az ágyban.
Megválthatna mindnyájunkat a hegy
Látványa, ott van az utca végén
Örülök, bár egyre érdektelenebb
De inkább tréfás képletnek engedünk,
Értő bólintás misztériumának;
Vagy fényben, árnyban ülünk hallgatag,
Fondor megtérést próbálva egy álszent
Isten hideg tekintete előtt.
Elmém egy része a helyét tanulja.
Ami ez elszánt város fogadóit
S visszhangos kis utcáit felveri,
Többet érdemel futó figyelemnél,
Futó részvétem nem elég neki
von Dodenburg: Kerekes Tamás kutat
Megismerkedhettünk már a Hitler ellen 1944 július 20-i merénylet utáni véres leszámolás borzalmaival, a Skorzeny vezette vérfürdővel, az ebben résztvevő SS egységgel, annak tehetséges parancsnokával, von Dodenburg ezredessel.
A szövetséges csapatok a belga- német határon harcolnak. A német Siegfrid-vonal áttörhetetlennek tűnik, óriási a veszteségük. Eisenhower és vezérkara tanácstalan a folytatást illetően. Ellenőrző útja során a németek elrabolják egy vezérkari tisztjét. Luxemburgi tanácskozásukon arra jutnak, hogy sürgősen bomlasztani kell a német csapatok morálját, Erre legmegfelelőbbnek az amerikai tartalékos őrnagy, Glenn Miller, a világszerte ismert szvingkirály „bevetését” tartják. A luxemburgi rádióadó még működik, rendszeresen sugároz a németek felé pletykákat, üzeneteket és főleg jó zenét. Millert Londonba rendelik lemezfelvételre, és hogy felkészítsék a különleges bevetésre. Érdekes adalék, hogy Miller egyik felkészítője és kísérője David Niven, a világhírű színész. Beindul az adón a Millert beharangozó reklám kampány.
Von Dodenburg alakulatát Achenbe, a szövetségesek ostromolta városba vezénylik. Az ostromlottak szenvedésének hátborzongató leírását kapjuk. Az egységnek hatalmas veszteséggel, és jókora szerencsével sikerül kitörni az ostromgyűrűből.
A Gestapo feje, Müller személyesen vallatja a foglyul ejtett tisztet. Kapcsolatot keres az amerikaiak és a német ellenállási mozgalom között. Mivel ilyet nem talál, olyan tervet készít, amely segítségével a szövetséges csapatokat megfontoltabb előre nyomulásra késztetheti. Megbízói nem engedhetik meg, hogy a szövetségesek foglalják el egész Németországot. A tervezett partizánakció a luxemburgi adó ellen irányul, ami néhány kilométerre van a főhadiszállástól. Az akcióval von Dodenburg egységét bízzák meg.
Glenn Miller felkészítése befejeződött. Nem egészen érti ugyan a szerepét, de katona, ezért teljesíti a parancsot.
A luxemburgi adó adásait két ismert emigráns író, Hans Habe és Stefan Heym vezeti. Ők már tudnak Glenn Miller jöveteléről, az akció céljáról. Készítik elő az adást, miközben von Dodenburg csapata már megközelítette az adót. Megérkezik Miller, és kísérői. A támadó egységet hóvihar segíti. A studióban elkezdődik az adás, mikor a németek betörnek, és mindenkit megölnek.
Glenn Miller eltűnésének hírét csak napokkal később jelentik be, ezzel elindítva a találgatások sorozatát. Halálának módját a mai napig homály övezi. Maga a regény is egy a fikciók közül, bár végig olvasva meglehetősen életszagú.
A háborús történetek kedvelői nem fognak csalódni. A Glenn Miller rajongóknak meg jó néhány új adalékkal szolgál a regény.
Glenn Miller rejtélyes halála
1944. december 15-én Glenn Miller, a kor egyik leghíresebb amerikai zenésze a Londontól északra fekvő Bedfordban felszállt egy repülőgépre azzal a szándékkal, hogy Párizsba repüljön. A Norseman-gép azonban sohasem szállt le a francia fővárosban: a gép Glenn Millerrel a fedélzetén rejtélyes körülmények között eltűnt.
Glenn Miller az 1930-as évek második felében az Egyesült Államok legnépszerűbb zenésze volt. Zenekara „String of Pearls”, In the Mood” és a „Moonlight Serenade” című számai a legkedveltebb slágerek közé tartoztak.
Miller azonban feladva sikeres karrierjét, önkéntesként belépett az amerikai hadseregbe: a második világháború alatt legfontosabb feladatának, szinte hazafiúi kötelességének, a fronton harcoló szövetséges katonák szórakoztatását tartotta.
Más önkéntes és behívott zenészekkel együtt megalapította az Egyesült Államok Légierejének Zenekarát, amely elsősorban szvinget játszott. Kezdetben csak Amerikában zenéltek, később viszont Nyugat-Európába tették át bázisukat. Állítólag Angliában a királyi házban Erzsébet és Margaret hercegnők is rajongásig szerették Glenn Miller zenéjét.
Az önként vállalt misszióját azonban nem sokáig folytathatta. 1944. december 15-én Glenn Miller a Londontól északra fekvő Bedfordban felszállt egy repülőgépre, azzal a szándékkal, hogy egy párizsi koncertre repüljön. A Norseman-gép azonban sohasem szállt le a francia fővárosban: a gép Gleen Millerrrel a fedélzetén rejtélyes körülmények között eltűnt.
Halálával kapcsolatban a mai napig sokféle feltételezés él. Herb Miller szerint bátyja gyógyíthatatlan tüdőrákban halt meg, és nem repülőgép szerencsétlenség következtében. Mások szerint viszont a repülőt a La Manche-csatorna felett lelőtték a németek. Halála körül sok a rejtély, egy azonban biztos, hogy zenéje még a hetvenes években is óriási népszerűségnek örvendett.
(forrás: www.geographic.hu)
A háború szajhái nagyon sok kérdésemre választ adott. Egyrészt kiderül, hogy hogyan is került az alakulathoz a Schulze-Matz páros, akik az egész regényfolyam humorosabb oldalát hivatottak biztosítani.
Másrészről tisztázódik, hogyan is lesz von Dodenburg az egység parancsnoka miután meghal Geiger őrnagy, az addigi parancsnok; harmadrészről az is világossá válik, hogy a – számításaim szerint – történeti sorrendben utolsó Wotan könyvben miért nem szerepel von Dodenburg és Matz, miért csak Schulze.
Úgy gondolom, ebben a könyvben sokkalta hangsúlyosabb szerepet kap az akció, a háború, a borzalmas pusztítás, mint a moralizálás.
Ugyan szemtanúi vagyunk a von Dodenburg belsőjében végbemenő változásoknak, viaskodásainak önmagával, meghasonlásának, ez most mégsem tudja – vagy a szerző nem is akarja – ellenpontozni az akciót. A Schulze és Matz alkotta kettős sem humorizál annyit; sokkalta inkább tűnnek egyszerű katonáknak, mint mókamestereknek.
Az biztos, hogy aki figyelemmel követei a Wotan SS Rohamzászlóalj történetét, az feltétlen olvassa el A háború szajháit. Aki pedig most vágna neki az ismerkedésnek, talán kezdjen ezzel a könyvvel. (Galgóczi Tamás)
A helyszín továbbra is a Szovjetunió, ahol még mindig tart a dermesztő tél. A Wotan vert seregként folytatja visszavonulását, azonban ismét problémák merülnek fel: Schulze és Matz, mintegy húsz társukkal egyetemben, beszorulnak a Vörös Hadsereg gyűrűjébe, parancsnokuk pedig a kisujját sem mozdítja a kiszabadításukért. Egyedül Von Dodenburg próbálkozik kedvenc katonái megmentésével.
Persze az ügy nem olyan egyszerű, mint azt Von Dodenburg gondolja. Felettese elég goromba módon rendre is utasítja, hogy fejezze be az ugrálást, Schulze már biztosan alulról szagolja az ibolyát, ráadásul Geiernek esze ágában sincs ismét harcba vinni a Wotant, ameddig csak lehet, igyekszik kimaradni mindenfajta harci tevékenységből. Von Dodenburgnak így nem marad más választása, mint más SS parancsnokoknál elhinteni a „beragadt” Wotanosok történetét, hátha valamelyikük kap az alkalmon és a bajba jutottak segítségére siet. Nem kell csalódnia, hiszen Jochen Peiper, a 1. SS „Leibstandarte SS Adolf Hitler” hadosztály fiatal ezredese a segítségére siet és egy különítménnyel elindul „ feltörni a katlant”.
Újabb meglepetés érheti a Leo Kessler műveit, azon belül is a Wotan történeteket ismerőket, ugyanis a Dermesztő katlanban Von Dodenburg szerepe ott véget is ér, hogy Peiper elindul Schulze és Matz hátsójának megmentésére, így ennek a regénynek a főszerepét ez a két lókötő tölti be, kiegészülve Peiper ezredessel illetve a Wotannál ősellenségüknek számító, beszari Metzger főtörzsőrmesterrel.
Természetesen Leo Kessler bevet minden szokásos „extrát”, hogy még tovább fokozza a bonyodalmakat és az izgalmakat, így egy kozák lovascsapat – brutális parancsnokkal az élén természetesen – folyamatosan igyekszik megkeseríti „hőseink” életét. A katlan közepét egy spanyol(!) „önkéntesekből” álló alakulat védi, akikhez a csapdába esett Schulze-ék kénytelen-kelletlen csatlakoznak, mivel elmenni nem tudnak, hiszen a külső gyűrűt védő – a spanyolokhoz tartozó – négerek(!) mindenkit lemészárolnak.
Természetesen az oroszoknak borzalmas mennyiségű harckocsi áll rendelkezésére, hogy felszámolják a városban rekedt ellenséges csapatokat. Ezt ellensúlyozandó a hóviharos ítéletidőre fittyet hányva megjelennek Von Igel őrnagy Stukái az égen, hogy légi fedezetet biztosítsanak az egész kompániának, míg fel nem szívódnak a városból és el nem érik a német vonalakat.
Összességében sok újdonságot nem tartalmaz a Dermesztő katlan, leginkább úgy aposztrofálható, hogy egy újabb fejezet a Wotan SS történetéből.
Persze az ügy nem olyan egyszerű, mint azt Von Dodenburg gondolja. Felettese elég goromba módon rendre is utasítja, hogy fejezze be az ugrálást, Schulze már biztosan alulról szagolja az ibolyát, ráadásul Geiernek esze ágában sincs ismét harcba vinni a Wotant, ameddig csak lehet, igyekszik kimaradni mindenfajta harci tevékenységből. Von Dodenburgnak így nem marad más választása, mint más SS parancsnokoknál elhinteni a „beragadt” Wotanosok történetét, hátha valamelyikük kap az alkalmon és a bajba jutottak segítségére siet. Nem kell csalódnia, hiszen Jochen Peiper, a 1. SS „Leibstandarte SS Adolf Hitler” hadosztály fiatal ezredese a segítségére siet és egy különítménnyel elindul „ feltörni a katlant”.
Újabb meglepetés érheti a Leo Kessler műveit, azon belül is a Wotan történeteket ismerőket, ugyanis a Dermesztő katlanban Von Dodenburg szerepe ott véget is ér, hogy Peiper elindul Schulze és Matz hátsójának megmentésére, így ennek a regénynek a főszerepét ez a két lókötő tölti be, kiegészülve Peiper ezredessel illetve a Wotannál ősellenségüknek számító, beszari Metzger főtörzsőrmesterrel.
Természetesen Leo Kessler bevet minden szokásos „extrát”, hogy még tovább fokozza a bonyodalmakat és az izgalmakat, így egy kozák lovascsapat – brutális parancsnokkal az élén természetesen – folyamatosan igyekszik megkeseríti „hőseink” életét. A katlan közepét egy spanyol(!) „önkéntesekből” álló alakulat védi, akikhez a csapdába esett Schulze-ék kénytelen-kelletlen csatlakoznak, mivel elmenni nem tudnak, hiszen a külső gyűrűt védő – a spanyolokhoz tartozó – négerek(!) mindenkit lemészárolnak.
Természetesen az oroszoknak borzalmas mennyiségű harckocsi áll rendelkezésére, hogy felszámolják a városban rekedt ellenséges csapatokat. Ezt ellensúlyozandó a hóviharos ítéletidőre fittyet hányva megjelennek Von Igel őrnagy Stukái az égen, hogy légi fedezetet biztosítsanak az egész kompániának, míg fel nem szívódnak a városból és el nem érik a német vonalakat.
Összességében sok újdonságot nem tartalmaz a Dermesztő katlan, leginkább úgy aposztrofálható, hogy egy újabb fejezet a Wotan SS történetéből.
