Nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált el

 

 

Az árulás hamvaiból egy új testvériség születik…
Az izgalmas történelmi trilógia harmadik kötete a dicső és rejtélyes Templomos Rend felemelkedéséről és bukásáról.
1307. október 13-án, pénteken Franciaország királya, IV. Fülöp utasította hadseregét, hogy figyelmeztetés nélkül, egyetlen reggel leforgása alatt vegyék őrizetbe az összes templomost az országban. Azután V. Kelemen pápa közreműködésével megszerezte a templomosok javait, és rászabadította a rendre a Szent Inkvizíciót.
A rend nagymestere későn értesült a király tervéről ahhoz, hogy meghiúsíthassa, de figyelmeztette Sir William Sinclairt, aki a templomosok legendás kincsével, néhány száz lovaggal és egy francia báró skót származású özvegyével, Jessica Randolph úrnővel elszökik az országból.
Ahogy telnek az évek, és a francia király árulása mind kétségbevonhatatlanabbá válik, Sinclair egyre inkább elveszti reményét. Végül rendje érdekében úgy dönt, elszakítja a régi kötelékeket, felmenti hittestvéreit az esküjük alól. A bannockburni csatában még egyszer, utoljára harcba vezeti a templomos lovagokat Robert Bruce skót király oldalán. A rend túlélői mindeközben egy másik legenda felkutatására indulnak, melyet a templomos tanok említenek: meg akarják találni a nyugati óceán túloldalán fekvő legendás földet, Mericát.

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

I. Róbert skót király eredeti nevén: VIII. Robert de Bruce vagy Robert the Bruce (1274. július 11. - 1329. június 7. Cardoss, Dunbartonshire, Skócia) Skócia királya 1306-tól, miután győzelmet aratott a sorsdöntő bannockbruni csatában (1314), megszabadította Skóciát az angol uralomtól. A northamptoni szerződés (1328) biztosította és megszilárdította a skót függetlenséget.

Ebbe a kalamajkába kerülnek a Templom lovagjai c. kötet harmadik részében hőseink. Kerekes Tamás

A csatáról bővebbet a Duna Kiadó Nagy csaták c. sorozatának második részében olvashat a Nyájas Olvasó

 

A 12. század elején Skóciába érkezett Bruce család házasság révén került rokonságba a skót királyi házzal. Róbert, eredeti nevén VI. Robert de Bruce (†1295) e rokoni kapcsolatra hivatkozva tartott igényt az 1290-ben megüresedett trónra.

 

Az angol uralom elleni felkelések 1295-től tartó zavaros időszakában egy ideig a lázadó William Wallace támogatói között volt. Később pedig elnyerte az angol I. Edward bizalmát. Élete meghatározó eseménye volt John Comyn (a "Vörös") meggyilkoltatása (1306. február 10.). János skót király (John de Balliol) koronára esélyes unokaöccsének megölése azt sejtette, hogy Bruce már jóval korábban eldöntötte, hogy megszerzi a trónt. Egy hónap múlva Scone-ba sietett, ahol meg is koronázták.

 

Új királyként igen nehéz helyzetbe került: I. Edward árulónak bélyegezte őt, és mindent elkövetett, hogy a lázadásnak minősített szabadságmozgalmat szétzúzza. Róbert két ízben szenvedett vereséget az angoloktól: Methvennél, Perth mellett (1306. június 19.) és Dalrynál a perthshire-i Tyndrum mellett (1306. augusztus 11.). Feleségét és sok hívét is foglyul ejtették, három fivérét kivégezték. Magának sikerült elrejtőznie Írország északi partjainál, Rathlin szigetén. 1307. februárjában tért vissza Ayrshire-be, és a következő néhány esztendőben sokakat megnyert ügyének. Legyőzte John Comynt, Buchan grófját, a meggyilkolt "Vörös" John unokatestvérét. 1313-ban bevette Perth-et, amelyet addig egy angol helyőrség birtokolt. Párthívei egymás után foglalták el Gallowayt, Douglasdale-t, a selkirki erdőt és a keleti határvidék nagy részét, végül 1314-ben pedig Edinburg városát. Ezekben az években Róbert jó néhány vezető skót egyházi személyiség támogatását is élvezte. I. Edward angol uralkodó halála (1307) után az örökös II. Edward tehetetlensége szintén a skótok malmára hajtotta a vizet. 1314-ben hatalmas angol sereg kísérelte meg Stirling helyőrségének felmentését. A június 24-i bannockburni csata Róbert diadalával végződött.

 

Uralkodása hátralévő részét jórészt arra fordította, hogy az angol kormányzattól kierőszakolja új helyzete elismertetését. 1318-ban elfoglalta Berwicket, és megismételt támadásai nagy károkat okoztak Észak-Angliában. II. Edward trónfosztása (1327) után III. Edward régenskormánya úgy döntött, hogy a northamptoni szerződéssel megteremti a békét (1328). E békekötés következményeként elismerték Róbertet Skócia királyának, és eltörölték a hűbéruralomra irányuló angol követeléseket.

 

A király 1314 után minden erejét arra áldozta, hogy rendezze országa belügyeit. A leendő király II. Dávid születéséig (1324) nem volt fiú örököse. Két törvény is foglalkozott a trónörökléssel (1315, 1318), ráadásul a parlament 1314-ben úgy döntött, hogy mindazoktól, akik hűek maradtak az angolokhoz, elkobozzák birtokaikat. Ez lehetővé tette, hogy a király megjutalmazza híveit, okmányok bizonyítják az ily módon elkobzott földek újbóli adományozását. Újjá kellett szervezni a királyi kormányhivatalokat, hiszen az országirányítás 1296 óta meglehetősen zavarosan és bizonytalanul zajlott.

 

A betegeskedő Róbert élete utolsó éveit a dumbartonshire-i Cardossban töltötte, ott is halt meg, feltehetően leprában. Testét a dumfermline-i apátságban temették el, szívét azonban Sir James Douglas zarándokútra vitte volna a Szentföldre. Douglast útközben megölték (1330), de hitelt nemigen érdemlő hagyomány szerint a király szívét megtalálták, és visszavitték a melrose-i apátságba. Alakját a későbbi korok legendává és a skót nemzeti érzület egyik hősévé emelték.

Kerekes Tamás