Cotterell, Maurice
Cím: Kelta krónikák
Alcím: A Szent Grál valódi története
Gold Book Kiadó
A kiadó:
Maurice Cotterell, a népszerű szerző tisztában van azzal, miért és hogyan rejtették az ősi civilizációk kincseikbe titkaikat, s most a kelták nyomába ered, hogy a Kína sivatagaitól Európán át Írországig tartó hosszú úton kövesse őket.
Íme, a keresztény egyház legnagyobb becsben tartott ereklyéjének eddig ismeretlen története. A történet Jeruzsálemben kezdődik Arimatheai Józseffel, aki Angliába vitte a Szent Grált, majd a kelta Angliában, Artúr király udvarában folytatódik, aki kihúzta a kardot a kőből és megfejtette a kelták kódjait, hogy kezébe fogja a fény kelyhét.
A szerző bemutatja, hogyan került a kehely a szerzetesekhez megőrzésre, s később hogyan sarkallta őket a lindisfarne-i evangéliumok és a kellsi könyv elkészítésére, hogyan menekültek a vikingek elől az Ír-tengeren át az új kolostorba, Kellsbe, s hogyan kötött ki végül az Ír Nemzeti Múzeumban, ahol ma az Excalibur mellett található.
Keveset tudunk a keltákról – a keltoiról – Európa szőke hajú, kék szemű, titkos népéről.
A tudósok évszázadok óta értetlenül állnak a különös faragások és az értékes arany-, ezüst- és üvegáruk, szent könyvek előtt, és igyekeztek valamiféle rendszert felfedezni a világ talán legrejtélyesebb népének tárgyaiban. Egyesek „angyalok munkáinak” tekintik hagyatékukat. Mások úgy tartják, mai ismereteinket is meghaladó technikákat alkalmaztak.
Maurice Cotterell most megfejti a kelták kódjait, ahogy nyomon követi őket egészen első felbukkanásuktól a Takla-Makán sivatagban, majd végig Európán egészen Írországig, és fellebbenti a fátylat titkaikról.
Rámutat, hogy a majákhoz, peruiakhoz, egyiptomiakhoz és kínaiakhoz hasonlóan a kelták is tisztában voltak a Nap szupertudományával és a spiritualitás felsőbb rendjeivel, és ismereteiket kincseikbe kódolták, hogy a jövőben ismét felismerjék, amennyiben ez alkalommal nem sikerül a mennybe jutniuk.
A mexikói felirati templom és a tiahuanacói Nap-kapu titkai segítségével a szerző azonosítja a Szent Grált, a kelyhet, amelyet Jézus és tanítványai az utolsó vacsoránál használtak. Felfedezi, hogy a Grál ténylegesen fényt sugároz, ezzel igazolva, hogy az Artúr-legendák valóságon alapulnak.
Végezetül fény derül a Grál titkaira: titkokra, amelyek mindannyiunk sorsát befolyásolják.
A SZERZŐ
1989-ben a Cranfieldi Egyetemen kutatva Maurice Cotterell mérnök és tudós felfedezte a Nap mágneses pólusváltásai hosszú távú előrejelzésének módszerét. Ismeretei segítségével sikerült megfejtenie az ősi napimádó civilizációk kódjait; először a mexikói majákét, majd az egyiptomi Tutanhamonét és a dél-amerikai Viracochákét, mielőtt megfejtette a kínai agyagharcosok kódjait is.
Saját dekódoló módszerével régészeti leletekből nyert csodálatos képeket mutat be, amelyek elmagyarázzák az élet spirituális titkait – miért születik az ember, miért hal meg és miért kell mindennek így lennie.
Munkája a modern tudományosságot, a spirituális ismereteket és az ősi bölcsességet közös nevezőre hozva tárja fel a múlt, a jelen és a jövő titkait.
1992-ben megkapta a „Voluntariado Cultural” érmét a mexikói kultúra terjesztéséért tett erőfeszítéseiért.
Íme, a keresztény egyház legnagyobb becsben tartott ereklyéjének eddig ismeretlen története. A történet Jeruzsálemben kezdődik Arimatheai Józseffel, aki Angliába vitte a Szent Grált, majd a kelta Angliában, Artúr király udvarában folytatódik, aki kihúzta a kardot a kőből és megfejtette a kelták kódjait, hogy kezébe fogja a fény kelyhét.
A szerző bemutatja, hogyan került a kehely a szerzetesekhez megőrzésre, s később hogyan sarkallta őket a lindisfarne-i evangéliumok és a kellsi könyv elkészítésére, hogyan menekültek a vikingek elől az Ír-tengeren át az új kolostorba, Kellsbe, s hogyan kötött ki végül az Ír Nemzeti Múzeumban, ahol ma az Excalibur mellett található.
Keveset tudunk a keltákról – a keltoiról – Európa szőke hajú, kék szemű, titkos népéről.
A tudósok évszázadok óta értetlenül állnak a különös faragások és az értékes arany-, ezüst- és üvegáruk, szent könyvek előtt, és igyekeztek valamiféle rendszert felfedezni a világ talán legrejtélyesebb népének tárgyaiban. Egyesek „angyalok munkáinak” tekintik hagyatékukat. Mások úgy tartják, mai ismereteinket is meghaladó technikákat alkalmaztak.
Maurice Cotterell most megfejti a kelták kódjait, ahogy nyomon követi őket egészen első felbukkanásuktól a Takla-Makán sivatagban, majd végig Európán egészen Írországig, és fellebbenti a fátylat titkaikról.
Rámutat, hogy a majákhoz, peruiakhoz, egyiptomiakhoz és kínaiakhoz hasonlóan a kelták is tisztában voltak a Nap szupertudományával és a spiritualitás felsőbb rendjeivel, és ismereteiket kincseikbe kódolták, hogy a jövőben ismét felismerjék, amennyiben ez alkalommal nem sikerül a mennybe jutniuk.
A mexikói felirati templom és a tiahuanacói Nap-kapu titkai segítségével a szerző azonosítja a Szent Grált, a kelyhet, amelyet Jézus és tanítványai az utolsó vacsoránál használtak. Felfedezi, hogy a Grál ténylegesen fényt sugároz, ezzel igazolva, hogy az Artúr-legendák valóságon alapulnak.
Végezetül fény derül a Grál titkaira: titkokra, amelyek mindannyiunk sorsát befolyásolják.
A SZERZŐ
1989-ben a Cranfieldi Egyetemen kutatva Maurice Cotterell mérnök és tudós felfedezte a Nap mágneses pólusváltásai hosszú távú előrejelzésének módszerét. Ismeretei segítségével sikerült megfejtenie az ősi napimádó civilizációk kódjait; először a mexikói majákét, majd az egyiptomi Tutanhamonét és a dél-amerikai Viracochákét, mielőtt megfejtette a kínai agyagharcosok kódjait is.
Saját dekódoló módszerével régészeti leletekből nyert csodálatos képeket mutat be, amelyek elmagyarázzák az élet spirituális titkait – miért születik az ember, miért hal meg és miért kell mindennek így lennie.
Munkája a modern tudományosságot, a spirituális ismereteket és az ősi bölcsességet közös nevezőre hozva tárja fel a múlt, a jelen és a jövő titkait.
1992-ben megkapta a „Voluntariado Cultural” érmét a mexikói kultúra terjesztéséért tett erőfeszítéseiért.
A kötet a Szent Grál valódi történetét ígéri. Foglalkozik a szőke hajú múmiák rejtélyével, a hallstatti szvasztikák rejtélyével, Vénusz spirituális titkaival, a hochdorfi király sírjával, a gundestrupi üsttel, aztán belecsap a „Ki írta a Bibliát?” c. örökzöld témába. Erős idegzetű, elfogulatlan olvasóknask csemege
Kerekes Tamás
:a jeles szerzőt korábbi munkája miatt(Tutanhamon próféciái) erős kritikával illették
Maurice Cotterell Tutanhamon Próféciái című könyve kiváló példa arra, hogy hogyan nem szabad könyvet írni. A szerző a jellegzetes csapda áldozata: felállít egy alap-elméletet, és aztán hetet-havat rápakol. Döbbenetes gátlástalansággal bánik tényekkel és feltevésekkel egyaránt, bőszen összekeverve egyiket a másikkal. Mindezekkel egy tudományoskodó teóriát épít, szofizmusok egymásra alig támaszkodó kártyalapjaiból. A műfajára jellemző hanyagsággal elfelejti, hogy nem elég érveket sorba állítani, az ellenérveket is tudni kell cáfolni.
Könyvének egyik lényeges vezérfonala, hogy a Tollas Kígyóként azonosítható szuperistenség eljöveteleit veszi sorra, ezzel próbálva bizonyítani egy felsőbb hatalom létezését. Az általa Tollas Kígyó manifesztumaiként aposztrofált történelmi és mitológiai személyek sorába Krisna, Buddha, Jézus és a maja Pacal mellé állítja be Tutankhamont is, félelmetesen erőltetett érvekkel mérve csapást bármiféle józan logikára. A legfőbb érve Tutankhamon aranymaszkjának két motívuma, ezt érdemes idézni, mert jól mutatja Cotterell módszereit:
"Az arany halotti maszk hátulnézetből - Körvonalai emberi falloszt formálnak mely a termékenység szimbóluma. A fejdíszt 26 napsugár díszíti (a Napegyenlítő napokban számolt sziderikus forgási periódusa), mely újabb utalás a napra, valamint a termékenységre. A hajfonat méhfullánkra emlékeztet.
Oldalnézet - Oldalnézetből jól kivehető a homlokrészből előrenyúló ureusz, mely azt sugallja, Tutanhamon volt a Tollas Kígyó. A felágaskodó kígyó ebből a szögből a skorpió elkeskenyedő potrohára és fullánkjára hasonlít, mely a méhvel azonosítja Tutanhamont. A skorpió Ízisszel, Ozírisz feleségével hozza kapcsolatba.
Elölnézet - a 28 kék és 28 arany színű vízszintes sáv a Napegyenlítő 28 napos szinodikus forgási periódusára, illetve a 28 napos termékenységi periódusra utalnak. A szakáll fonatainak mintázata kígyóbőrre emlékeztet, a vége pedig egy madár farktollaira, mely ismételten megerősíti azt, hogy Tutanhamon volt a Tollas kígyó."
Érdemes felfigyelni rá, hogy mivé lett a nemesz-kendő Két Úrnőt ábrázoló díszítése, és a fáraói állszakáll. A skorpió fullánkja egyértelműen a méhre utal (miért pont méhre? és hol marad a sás? Merthogy a sás és méh hieroglifák jelentése a "niszu biti", a Két Ország uralkodója) míg Cotterell a keselyűt és kobrát, amelyek hagyományosan az Alsó- és Felső-Egyiptom feletti uralom jelképei, a Tollas Kígyóval azonosítja. Az állszakáll teljesen egyértelműen fonott mintázata a kígyó pikkelyeire, felkunkorodó vége pedig madárfarokra emlékezteti - hogy miért, az számomra teljességgel érthetetlen. Az már csak hab a tortán, hogy az állszakáll és a nemesz-kendő hátsó, orsóba összefogott vége - sőt, az egész halotti maszk - szerinte fallikus szimbólum. Freud örömmel fogadná megállapítását, de nekem inkább úgy tűnik, hogy "éhes makk disznókat álmodik". Amúgy is Freudot idézi ez a gondolatmenet, aki egy esszéjében Leonardo egy álmát elemezve az abban szereplő keselyűre alapozva bizonyítja, hogy Leonardo homoszexuális volt... No persze Freud érvei sokkal alaposabbak és megalapozottabbak voltak, míg Cotterell érvei csak... hmm... ostobák.
A botcsinálta szerző összeveti az általa önkényesen kiválasztott személyek pár jellemzőjét is. A szeplőtelen fogantatás, mint fontos kulcs, szerinte Tutankhamonnál is teljesül, erre a sírmellékletek bizonyos, zavarosan jelölt dobozainak tartalmából következtet, misztikus kódrendszert feltételezve, ami szerintem kizárólag az ő agyában születhetett meg. A csodatevéseket vizsgálva még bájosabb a megállapítása: Jézus és Buddha csodákat tett, Tutankhamon sírjának tárgyai pedig csodálatosak - igazán meggyőző azonosság, nem? Ezen kívül mindegyik személy rokonságában vagy környezetében volt Maja nevű személy, és ez is kulcsfontosságú az érvelésében. (Akkor hol marad Picasso? Neki is volt egy Maya nevű gyermeke.) Sajnálom, hogy Cotterell nem magyar származású, mert akkor megállapíthatta volna, hogy mindegyiküknek volt mája is, és hogy egyikük sem fogyasztott kábítószereket. Bár ez utóbbi nem is olyan biztos. Ugyanis botcsinálta tudósunk előcitálta a kokain-múmiák néven emlegetett rejtélyt is, mint ahogy a napfolt-ciklusok változásaitól a maja rejtvényképekig elég sok mindent.
Tökéletesen zagyva logikai furfangjait talán az alábbi idézet tudja a legteljesebb formájában szemléltetni:
"Bruce Cathie fénysebességre vonatkozó számadata (144000 szögperc/sec) több szempontból is fontos számunkra. Einstein relativitáselméletéből következik, hogy az energia (E) és a tömeg (m) ellentétes előjelű, ekvivalens tényezők. Ez azt jelenti, hogy amennyiben Isten eldob magától pl. +5V pozitív energiát, ez -5V negatív anyaggá alakul. Mivel az ellentétes pólusok vonzzák egymást, Isten mindig visszavonzza magához az anyagot (tömeget). Az elmondottakból következik, hogy ha Isten jó (pozitív), az anyagnak negatívnak kell lennie. Vagyis az anyagi világ rossz, következésképpen a dimenzió, melyben élünk, nem más, mint a pokol.
Elméletünket Cathie számadata is alátámasztja: a 144000 szögperc/sec sebességgel haladó fény 6,66-szor kerüli meg a Földet egy másodperc alatt. Mindez megerősíti, hogy világunk, az anyagi világ, és minden, ami itt található, gonosz."
Ez olyan szép, hogy szinte már zseniális! De nem az, csak őrült. A fénysebesség szögpercben való kifejezése is elég érdekes megközelítés, amit a mélyűr kutatásán kívül körülbelül annyira logikus használni, mint az arasz/miatyánk sebesség-mértékegységet. Mert ugyebár a számokkal bűvészkedő tudománytalan ismeret-erjesztő művek egyik alapszabálya: mérd a nagyot kicsivel, és a kapott számra biztos ráhúzható bármilyen agyament elmélet... De jól látható, hogy más mértékegységekkel sincs egyáltalán tisztában a szerző. Isten szerinte volt-számra dobálja magától az energiát, véletlenül sem joule-ban. De még ennél is szebb a tömeget voltban mérni. Coulomb, elektronvolt, vagy hasonló, töltésre vonatkozó dolog természetesen szóba sem jöhet! Természetes hát, hogy maga a pokol, amiben Cotterell él... hiszen azzá teszi! Fel sem merem vetni, hogy ha Isten mégsem jó (pozitív), akkor mi van? Még a végén kiderülne, hogy a fény egyenesen közlekedik, tehát nem kerüli meg a Földet, így a 6,66 (ami ugyebár a Sátán századrésze) nem is létezik, vagyis világunk maga a mennyország! Az azért elég ciki lenne, nem?
Azt hiszem, hogy a Tutankhamon próféciái nagyon jó példa arra, hogyan lehet rengeteg munkával értéktelen szemetet alkotni. Elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik elrettentő példát keresnek, vagy értékelik a felelőtlen logikai csavarokon alapuló hamis érvelés kvázi-művészi szinten való alkalmazását. Egyébként viszont (bár még rengeteget lehetne róla beszélni) kár is több szót vesztegetni a könyvre - itt most abba is hagyom.
HoremWeb
Azonban a maják időelméletéről írtakat sokan idézik tőle:
és én is írtam róla már itt
a szerző különösen a maja próféciák elemzése révén lett híres:
A Földön érezhetően változások zajlanak. Rengeteg a természeti katasztrófa, sokan halnak meg emiatt, vagy ezek következményeként. De ez valóban a világ végéhez vezet? Valamilyen szempontból igen.
Nem lehet tudni, pontosan mi történik majd 2012. december 21-én, de az biztos, hogy a Földön már egy ideje nagyon erős energetikai változások folynak. Ez ahhoz vezet, hogy a sűrű anyagi létből az úgynevezett félanyagi létbe kerülünk. Ez azt jelenti, hogy a nagyon nehéz energiák - mint például a gyűlölet, az irigység stb. - eltűnnek, vagy sokkal jobban kezelhetővé válnak. A maja naptár alapján ez az időszak 2012-re (vagy inkább 2013 elejére) éri el a csúcspontját.
A cikk 350 hozzászólást generált itt
A szerzőt mások komoly tudósként fogadják el:
Mexikói kutatásai során szerzett tapasztalatait felhasználva Maurice Cotterell új megvilágításban mutatja be az ókori Egyiptom történetét, különös tekintettel Tutanhamon fáraó életére és korára. Howard Carter nyomdokait követve feltárja Tutanhamon sírjának titkait, melyek egy évezredeken és civilizációkon továbbélő ősi tudomány tanait rejtik magukban
MAURICE COTTERELL, a népszerű szerző tisztában van azzal, miért és hogyan rejtették az ősi civilizációk kincseikbe a titkaikat. Most a kelták nyomába ered, hogy a Kína sivatagaitól Európán át Írországig tartó hosszú úton kövesse őket.
Íme, a keresztény egyház legnagyobb becsben tartott ereklyéjének eddig ismeretlen története. A történet Jeruzsálemben kezdődik Arimatheai Józseffel, aki Angliába vitte a Szent Grált, majd a kelta Angliában, Artúr király udvarában folytatódik, aki kihúzta a kardot a kőből és megfejtette a kelták kódjait, hogy kezébe fogja a fény kelyhét.
A szerző bemutatja, hogy a kehely hogyan került megőrzésre a szerzetesekhez, és később hogyan sarkallta őket a lindisfarne-i evangéliumok és a kellsi könyv elkészítésére, hogyan menekültek a vikingek elől az Ír-tengeren át az új kolostorba, Kellsbe, s hogyan kötött ki végül az Ír Nemzeti Múzeumban, ahol ma az Excalibur mellett található.
A „KELTA KRÓNIKÁK” című ezen kiadványt a Szent Grál valódi története iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.
